Szerelmi Háromszög: július 2014

2014. július 31., csütörtök

Harmadik rész

*Luhan*

Vajon Sulli mit szert rajta? Oké nem azt mondom, hogy csúnya, mert nem az, de nagyképű gyerek lett belőle. Látszik rajta, hogy nem szereti csak kihasználja. Nagyon nem akarom, hogy Sullit megbántsa. Soha nem voltam az a verekedős fajta, de ha Kris mégis valami rosszat csinál esküszöm, hogy vége. Tudom ha szeretünk valakit akkor boldognak kéne, hogy legyek, hogy ő boldog, de én egyszerűen nem tudok az lenni. Inkább szomorú vagyok, hogy nem miattam boldog. Sulli olyan mint egy csillag, azt hiszed, hogy közel van, de mikor meg akarod érinteni rá kell, hogy gyere, hogy nagyon messze van valójában. Kénytelen vagyok sajnos elfogadni a helyzetet, hogy ő csak barátként tekint rám. Az a legfurább, hogy régen jóban voltam Krissel. Sőt ő volt a legjobb barátom óvodás korom, egészen általános iskoláig. Ahogy átléptük a gimnázium kapuit úgy távolodtunk el egymástól, na meg azért is mert ő lett a suli legmenőbb diákja, és ez a mai napig nem is változott.

Suli után bementem az ügynökségre, mert táncpróbám volt, és lám ki jött velem szembe? Hát persze, hogy Kris.

-Szia Kris.- hajoltam meg egy kicsit köszönés közben.

-Szia Luhan.- Köszönt ő is meghajlás közben- Mizu? -mosolygott barátságosan, biztos valahol a közelben van a menedzsere.

-Csak jöttem próbára. Te minek vagy itt?

-Csak felvettem az új dalokat, de már itt se vagyok. -mosolygott, és már ment is volna, de megragadtam a karját.- Mi az?

-Nagyon jól tudod, hogy mit érzek Sulli iránt, úgyhogy kérlek ne okozz neki fájdalmat.- néztem a szemébe és úgy mondtam neki.

-Egyenlőre nem tudok, ,hogy ki okoz kinek fájdalmat, mert egyenlőre Sulli okoz nekem. -mondta közönyösen.

-Hogy mi?- kérdeztem összezavarodva, mit akar ezzel mondani?

-Pabo - mondta ezt hamisan nevetve, majd el is ment.

Utána akartam menni, de egyszerűen nem tudtam. Sulli miét okoz neki fájdalmat? Ő soha nem tenni ilyet.

Egész táncpróba alatt ezen gondolkoztam, és sajnos ez a minőségére is ráment. Sokadik erőlködés után úgy döntöttünk, hogy inkább holnap folytatjuk a próbát. Hazafele elmentem Krishez, tudni akartam, hogy mire is célzott. Mikor elértem az utcájukhoz láttam, hogy Kris és Sulli éppen búcsúzkodnak egymástól, majd Sulli beszáll a taxiba és elmegy, ahogy Kris is bemegy a házba. Tessék keressem magamnak a bajt. Kellett nekem idejönnöm. Elindultam haza most már végleg. Otthon lezuhanyoztam és mentem aludni, csak az volt a baj, hogy nem tudtam aludni. Mikor becsuktam a szemem magam előtt láttam a jelenetet, és mikor becsuktam a szemem a könnycseppek ezzel el is indultak, csak én lehetek ilyen béna, hogy ilyen szerelmes leszek.

2014. július 25., péntek

Második rész

*Luhan*

Mikor megláttam, hogy mit tett Kris azt hittem, hogy itt a világ vége. El sem hiszem, hogy ezt tette..

El se kellett volna jönnöm otthonról! De neeem nekem el kellett jönnöm, mert féltem, hogy mi lesz, és tessék erre belesétálok a saját végzetembe. A szívem most már tényleg darabokban van! Megfordultam és elindultam haza, de előtte még elmentem a parkba egy kicsit sétálni. Soha nem gondoltam volna Sulliról, hogy majd Krissel fog összejönni, de ezek szerint nem minden az aminek látszik, de egyben az én hibám is. Túl gyáva voltam évekig bevallani neki, hogy mit érzek iránta, erre mire megteszem félre is érti. Ez az én mákom. Lassan hazaindultam, mert már elég sötét volt. Aznap este csak is az a csók járt sz eszemben. Miért nem én lehettem az? Életemben nem volt problémám az elalvással, ma azért nagyon meggyűlt vele a bajom.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki lerántja rólam a takarót. Azt hittem, hogy csak az öcsém volt, de mikor mondani akartam volna valamit, már rám is ugrott.

-Jézusom Sehun szállj le rólam.-mondtam neki morogva.

-Ennyire férfias lettem?? - kérdezte egy lány hang. Akkor felpattant a szemem és megláttam Sulli gyönyörű mosolygós arcát.

-Te meg mit csinálsz itt? Én csak azt hittem, hogy...-kezdetem el makogni.

-Hogy Sehun vagyok vágom én. -mosolygott és felállt rólam és az ágyról is egyaránt, majd odasétált a szekrényemhez és elkezdett benne kutakodni, hogy mit is vegyek fel ma. Mindig ez van, és nekem a szívem szakad meg ettől. Minden reggel itt van és ő ébreszt engem, pedig nem is a szomszédban lakik, olyan mintha a nővérem lenne, pedig alig csak egy hónappal idősebb nálam. Míg ő keresgélt én addig elmentem a fürdőbe és elintéztem a reggeli szokásos dolgaimat ott (fogmosás, arcmosás, és végül belőni a hajam). Mikor kimentem a fürdőből ő már ki is választotta a ruhámat. Mindig mondtam neki, hogy nem kell ezt csinálnia mert már elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül kiválasszam a ruhámat, de süket fülekre talált.

-Amúgy milyen volt tegnap a randid?- kérdeztem bele a számomra legrosszabb dologra, csak én tudok ilyen bolond lenni. Egy kis ideig csak nézett ki az ablakon, gondolom összeszedi az élményeit, addig én bevonultam a fürdőben, hogy átöltözzek. Férfiből vagyok, de elég szégyenlős. Mikor kijöttem onnan még mindig kifele bámult.

-Minden oké Sulli?- kezdtem aggódni, ha az a tahó csinált vele valamit, én esküszöm, hogy kinyírom.

-Persze minden oké, csak elgondolkodtam, ennyi az egész.- mondta mosolyogva, de én átláttam rajta.

- Akkor válaszolsz a kérdésemre?

- Igazából nem is tudom, jó volt meg minden, de....félek is egy picit, hogy mi lesz majd.

-Mit tett veled Kris??- kezdtem ideges lenni.

-Semmi olyasmit amire te gondolsz-ha te azt tudnád, hogy én mire gondolok- csak Kris olyan Jégkirályfi. Ennyi.

Na jó én ezt nem értem, most akkor mi is a baja??

-Figyi elhiszem, hogy kinézed belőlem, hogy én ezt értem, ez tényleg nagyon kedves, de nem nagyon értem, hogy mire célzol. -vakargattam meg a fejem hátulját. Ő erre csak elnevette magát, majd megfogta a karom és elkezdett kivonszolni a házból.

-Felejtsd el, hogy bármit is mondtam volna.- mondta mosolyogva, és már az utcán is voltunk az iskola felé tartva. Néha nagyon nem értem ezt a nőt, de én így szeretem..sajnos.

Mikor a sulihoz értünk Kris állt a kapuban, gondolom várt valakit, de mikor meglátott minket felénk kezdett el jönni. Mikor elénk ért megölelte Sullit. Nagyszerű ez a nap már rosszabb nem lehet, forgattam meg a szemem.

-Hali én Kris vagyok, bár gondolom ezt tudod.-mondta önelégülten.- Te pedig....

-Luhan.- segítettem ki a saját nevemmel, hogy én mennyire de mennyire nem bírom ezt a gyereket.

-Áhh igen Luhan. Örülök, hogy megismerhetlek. -hajolt meg előttem.

-Szintén. -én is meghajoltam, bár inkább elfutottam volna innen. Nem is inkább ki a világból! Majd megkérdezte Sullitól, hogy mehetnek-e erre ő csak bólintott, majd intett nekem, és mondta, hogy majd a teremben találkozunk. Csak néztem a távolodó alakjukat, de még mielőtt eltűnhettek volna a kapuban még láttam ahogy Kris egy gúnyos mosolyt küld felém.

2014. július 22., kedd

Első rész

*Kris*

Minél előbb randira kellett hívom Sullit, mert tudom, hogy Luhan is pályázik rá. Nem engedhetem, hogy az övé legyen! Sulli az én csajom lesz és kész! Még soha nem kedveltem ennyire egy lányt, pedig volt már gy pár barátnőm. Hisz ki ne lenne belém szerelmes? Az iskolában nincs olyan lány aki ne lenne belém szerelmes. De most őszintén eddig még egy lány se fogott meg ennyire. Valami van benne, de még nem jöttem rá, hogy mi. Szóval mivel sikeresen randiara hívtam, most rá várok a parkban. Meg is láttam őt felém közeledni. Mázli, hogy jó idő van, csak a szél fúj egy kicsit, de az tűrhető.

-Szia JinRi.-köszöntem neki mosolyogva, és megöleltem. Egy kicsit meglepődött, mert megrezzent egy kicsit. Hát igen ilyen hatás érek el a lányoknál.

-Sz-szia.-köszönt vissza mosolyogva, az arcát elborította a pír is. Így még aranyosabb volt.

-Akkor mehetünk?- kérdeztem, ő erre csak bólintott, megfogtam a kezét, és elkezdtünk sétálni a parkban. Ez a lány aztán tud beszélni, az már biztos, de nem bánom a legtöbb lány csak makogott. Lehet, hogy nem is volt zavarban? De ez nem is lényeg. Bevetettem a bájom, hogy hatásosabb legyek előttem jó sok poént.

-Kérdezhetek valamit?- a véletlenül kialakult csendet törtem meg.

-Persze, nyugodtan.

-Te nem ide valós vagy igaz? Mármint nem vagy teljesen Kínai igaz?

-Koreában születtem, de mikor 10 éves lettem ideköltöztünk az apámmal. Azóta itt élek.

-Éééééés mióta ismered Luhant? - vajon kényes terület?
-Mikor az új suliba jöttem, aznap ismerkedtem meg vele. Ő lett az első barátom itt. - elmosolyodott az emléken, amin nekem nem volt valami kedvező. - Azóta ő a legjobb barátom, mindenben segít meg hasonló.- mintha zavarban lenne, vagy csak én képzelem be? Már meg se lepődöm magamon. Ezután hanyagoltuk a Luhan témát, és másról kezdtünk el beszélgetni.

Sétálgattunk közben persze beszélgettünk. Életemben nem beszéltem ennyit az már egyszer biztos, holnapra tuti be leszek rekedve, akkor meg a menedzserem nagyon ki lesz akadva. Ahhoz meg nagyon nincs energiám. Épp egy padon ülünk mikor felnéztem az égre és láttam, hogy kezd sötétedni.

-Hazakísérjelek? - kérdeztem meg Sullitól. Erre ő is felnézett az égre, elég fura arcot vágott, de beleegyezett a dologba. Mivel ősz vége volt így elég hamar sötétedett. Eléggé bizonytalanul lépkedett mellettem, de mikor rákérdeztem, hogy mi a baj, csak a szokásos válasz jött: semmi, de ezt megpecsételte egy csodás mosollyal. Tuti van valami, de nem foglalkoztam vele többet mert megérkeztünk a házához. Éppen elköszöntünk egymástól mikor a szemem sarkából megláttam Luhant. Minek van itt ez a pacák? Na várj csak. Vettem a bátorságot csak azért is, és megcsókoltam Sullit.

Bevezető

*Luhan*

"-Gyerünk Luhan. Meg tudod tenni. Ne légy nyuszi. Valld be mit érzel. Nem nagy dolog." 4 éve, hogy szerelmes vagyok Sulliba, de nem merek semmit se lépni. Most éppen nálam vagyunk, és Sulliból árad a szó. Imádom, hogy annyit beszél.Nem lehet megunni, csak az a baj, hogy nem csak én vagyok így vele. A suli nagymenője Kris is oda van Sulliért, hogy honnan tudom? Onnan, hogy valamelyik nap odajött hozzám, hogy adjak már neki egy-két tippet, hogyan szedhetné fel őt, és erről az egészről Sulli nem is tud semmit.
-Sulli!-mondtam hirtelen.
-Mond.-mosolygott miközben kortyolt egyet a teájából.
-Valami nagyon, de nagyon fontosat akarok neked mondani.-na jó neki kell kezdenem a vallomásnak.-Figyelj ide Sulli. Arról lenne szó, hogy...tudod..én..
-Állj. Először vegyél egy nagy levegőt.-mondta, én meg megtettem.-Ne légy ideges, nem ettem még embert.-mondta nevetve, erre én is elmosolyodtam.
-Igaz-igaz. Na szóval arról lenne szó, hogy én....kedvellek. Nagyon!- a végét már halkabban mondtam, de így is meghallottam, mert a tea útközben megállt a kezében. Istenem jobban izgulok mint egy lány.
-Luhan..-csak ennyit mondott. Feláll az asztaltól és odajött mellém, majd megölelt. A szemeim csak elkerekedtek, nem tudtam, hogy most mi következik, vagy elutasít vagy ő is ugyanúgy érez. Elengedett és mosolyogva a szemebe nézett.-Én is kedvellek. Tudod nagyon jól.-most azt hiszi, hogy én csak barátságból kedvelem. Csak én lehetek ilyen bamba.
-Ohh te jó ég már ennyi az idő, Sajnálom de nekem mennem kell. Képzeld el, hogy ki hívott randira.-mondta mosolyogva, én meg ledermedtem. Randi? Kivel? Miért? - Kris randira hívott. Engem. Ki gondolta volna.-ez volt az utolsó mondta amit mondott, nyomott a fejemre egy puszit, és kisétált. Nem csak az ajtón, de a szívemből is, maga után törött szívet hagyva...

Remélem kedvet kaptok a blog olvasásához. Igyekszem gyakran új részeket hozni.